1955-1959 között jogi diplomát szerzett a Szegedi Tudományegyetem Jogtudományi Karán.
1955-től jelentek meg versei. 1959-ben Lőrinciben tanácsadó jogász volt. 1959-1961 között Szekszárdon és Kecskeméten SZTK-jogász volt. 1961-1973 között a kecskeméti Petőfi Népe című napilap munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1974–1988 között a Forrás, 1989–1991 között a békéscsabai Új Auróra (1990-től Napóra) főszerkesztője volt. 1991-1992 között a Vásárhelyi Hírek munkatársa volt. 1992-1993 között a Magyar Fórum olvasózerkesztője volt. 1995-1997 között az Irodalmi Társaságok Szövetségének ügyvezető elnöke volt. 1999-től a Magyar Jövő című folyóirat főmunkatársa volt. 1970-ben Forrás-díjat, 1981-ben Radnóti-díjat kapott, 1987-ben pedig elnyerte a Művésuzeti Alap Irodalmi díját.
2006. október 13-án hunyt el Kecskeméten.
Hatvani Dániel kötetei megtalálhatók a könyvtárban:
Üvegcserepek (versek, 1965)
Füst száll fölfelé (szociográfiai tanulmányok, riportok, 1977)
Koronaakác (versek, 1975)
Totemarc (versek, 1979)
Homokfolyam (elbeszélés, 1984)
Életutak a Homokhátságon (rioirtok, 1984.)
Kalózlobogó (versek, 1985)
Vízalatti harangok (szociográfiai riportok, tanulmányok, jegyzetek, 1989)
Erre csörög a dió (kisregény, 1989)
Tehéncsöcs (erotikus regény, 1990)
Elnapolt újjászületés (versek, 1996)
Tilalomfák árnyékában (emlékezés, 1997)